Egy asszonynak kilenc a leánya, nem győzi számlálni.
Minden este kiáll a kapuba, s elkezd kiabálni:
Erzsi, Piri, Sári, Juliska, Rozáli,
Ella, Bella, Juci, Karolina, gyertek vacsorálni!
Végigmegyek a debreceni utcán, kacagnak a lányok,
Azt kacagják, hogy én mindíg csak egyedül járok.
Kacagjatok, lányok, debreceni lányok,
Meglátnátok a soproni babám, sírva fakadnátok!
Októbernek elsejével el kell masírozni!
Majd fogsz te még, kisangyalom, keservesen sírni!
Semmi, babám, semmi, így kell annak lenni,
Mindenféle bakaszerelemnek vége szokott lenni!