E’sik az eső, ázik a’ heveder,
Gyönge lábomat szoríjja a kengyel.
Bársony lekötés húzza a lovamat,
Nehéz karabély nyomja a vállamat.
Megjött a levél fekete pecséttel:
Megjött a muszka százezer emberrel!
Négyszáz ágyúval áll a harc mezején,
Így hát, jó anyám, elmasírozok én.
Jött egy kapitány piros pej paripán,
Kardja megvillan a jobbik oldalán.
Kardja megvillan, az ágyú eldurran,
Szép piros vére a földre kiloccsan.
Sírhat, ríhat már az az édesanya,
Kinek a fiát viszik háborúba.
Kezét vagy lábát golyóval átlövik,
Meg se halt, szegény, mégis eltemetik.
Kedves pajtásom, ha így látsz engemet,
Szállj le lovadról, lőj agyon engemet!
Vagy a szuronyod szegezd a mellemnek,
Ne hagyj sokáig szenvedni engemet!