Fodrozik a Tisza vize, hogyha a szél fújja.
Haragszik a galambom, hogy mért, azt nem is mondja.
Nem baj, haragudjon, majd megbékül,
már csak így szokott ez lenni végül,
Nincs is igaz nagy szerelem egy kis harag nélkül!
Sima már a Tisza vize, fürdik a Hold benne.
Így szóltam a galambomhoz békítgetés közbe’.
Bármit mond is ez a huncut világ,
szívem egyedül csak téged imád,
Télbe’, nyárba’, zivatarba’ csak hű marad hozzád!