Hogyha ír majd, édesanyám, írjon a falunkról,
Küldjön egy szál virágot az öreg akácunkról!
Írja meg, hogy az emberek sajnálják-e, hogy el kellett mennem,
Írja meg, hogy magán kívül megsiratott-e valaki engem!
Írja meg, hogy házunk előtt áll-e még a nyárfa,
Írja meg, hogy arrafelé milyen nóta járja!
Él-e még az öreg cigány, járnak-e a fonóba, mint régen?
Mindenkiről írhat, anyám, csak egy lányról sose írjon nékem!
Írok, írok, édes fiam, írok a falunkról.
Küldök egy szál virágot az öreg akácunkról.
Nem él már az öreg cigány, nem járnak a fonóba, mint régen.
Az a kislány, kit szerettél, kinn nyugszik a csendes temetőben.