Hull az eső, nagy a sár, az én rózsám hazavár, hazavár.
Még a szëme is nevet, ha meglát engëmet, engëmet.
Csókot is ád izibe, de nëm érëm eggyel be,
na még egyet, kisangyalom, cserébe!
Így cseréljük reggëlig, reggëltől meg estélig egy végbe.
Hull az eső mëg a hó, csókolózni csuda jó, csuda jó!
Bolond, aki nem teszi, kivált, hogyha szerëti, de szerëti.
Mert a csókból sose sok, tanítják az okosok,
igaz is, mert csókért csók jár cserébe!
Ezért, aki szerëti, kivált, hogyha teheti, hát cserélje!