Jegenyefán fészket rak a csóka,
Barna kislány tanított a csókra.
Tüzes csókját jaj, de sokszor vissza-vissza kérte,
A szívemet, a lelkemet adtam neki oda érte!
Adtam csókot, Isten tudja, hányat,
Csókolom a csókra termett szádat!
De mivel hogy széjjelszakadt szerelmünknek lánca,
Hét faluban nincsen olyan kovács, aki összekalapálja!