Sej, haj, minek a hollónak ez a hosszú nyár.
Egy sem legény, ki a lánhó’ el nem jár.
Lám, én csak egy szép menyecskéhez járok,
Sej, haj, megesik, hogy néha, néha ott hálok.
Sej, haj, ne feküdj a szénaboglya tövébe,
Körül van az rózsafával ültetve.
Könnyebb volna száz rózsafát kivágni,
Sej, haj, mint tetőled, kisangyalom, elválni!
Sej, haj, ha vasárnapig nem találok szeretőt,
Felszántatom a miskolci temetőt!
Magamat is belévetem virágnak,
Sej, haj, aki szeret, majd leszakít magának.