Van egy szőke asszony, fehér, mint a rózsa.
Annak az asszonynak halálos a csókja.
Miatta nem alszom, züllök minden éjjel,
Mert a boldogságát kegyetlen szeszéllyel én tapostam széjjel!
Bűneimért, tudom, könnyel kell fizetni.
Fizettem, de boldog mégsem tudok lenni.
Nem tudok így élni, megbűnhődtem régen,
Édes szőke asszony, térden állva kérem, bocsásson meg nékem!