Volt nekem egy fehér szárnyú, bóbitás galambom,
vállamra szállt, úgy szólt hozzám turbékoló hangon.
Tenyeremből etetgettem, a szívemen melengettem,
becézgettem, ölelgettem, hiszen úgy szerettem!
Lenne csak egy ilyen kedves, csendes, szelíd párom,
én lennék a legboldogabb ezen a világon!
Nem vagyok én hányaveti, sosem voltam részeg,
amiért én imádkoztam: egy kis galambfészek!
Aranylóca, selyempárna, kicsi asszony csókkal várna,
mindég a nyomomba’ járna: ez a lelkem álma!
Lenne csak egy ilyen kedves, csendes, szelíd párom,
én lennék a legboldogabb ezen a világon!